Spleen op. 42 (2014)
Baudelaire 1857. június 25-én megjelent Romlás virágai c. verseskötete hatalmas érzelmi hullámokat indított el. Július 9-én a Le Figaróban a gyűjtemény négy versét „súlyosan és veszélyesen immorálisnak” bélyegezte. Két nappal később hivatalos eljárás is indult, melynek nyomán 6 verset „kitiltottak” a kötetből – az 1300 példányszámból, a még nem értékesített darabokból ki kellett tépni a nevezett verseket.
A négy Spleen vers, melyek nyomán A Romlás virágai első részében, a Spleen és Ideálban találhatók, nem jutottak erre a sorsra. A 9 perces kórusmű e négy vers hangulati reflexiója kíván lenni. Egyik költemény sem jelenik meg teljes egészében a kompozícióban – sőt, mindössze három sor! E néha sokszor, legtöbbször reménytelenséggel ismételgetett sorokat veszi körbe, szövi át egy javarészt magánhangzókból álló, szüntelen mozgásban lévő hang- és akusztikai szőnyeg.
A három sor, melyek közül csak egyetlen egy hangzik el teljes egészében:
1, „Je suis un cimetière abhorré de la lune” – Hold által is megvetett temető vagyok. (LXXVI.)
2, „J’ai plus de souvenirs que si j’avais mille ans” – Emlékeim, mintha ezer éves lennék. (LXXVII.)
3, „Je suis comme le roi d’un pays pluvieux” – Esős ország királya vagyok én. (LXXVI.)
Spleen (LXXVII.)
Je suis comme le roi d'un pays pluvieux,
Riche, mais impuissant, jeune et pourtant très vieux,
Qui, de ses précepteurs méprisant les courbettes,
S'ennuie avec ses chiens comme avec d'autres bêtes.
Rien ne peut l'égayer, ni gibier, ni faucon,
Ni son peuple mourant en face du balcon.
Du bouffon favori la grotesque ballade
Ne distrait plus le front de ce cruel malade;
Son lit fleurdelisé se transforme en tombeau,
Et les dames d'atour, pour qui tout prince est beau,
Ne savent plus trouver d'impudique toilette
Pour tirer un souris de ce jeune squelette.
Le savant qui lui fait de l'or n'a jamais pu
De son être extirper l'élément corrompu,
Et dans ces bains de sang qui des Romains nous viennent,
Et dont sur leurs vieux jours les puissants se souviennent,
II n'a su réchauffer ce cadavre hébété
Où coule au lieu de sang l'eau verte du Léthé.
Tornai József fordításában:
Mint egy esős ország ura, olyan vagyok,
gazdag s erélytelen, ifjú, bár megrogyott,
ki nevelőinek lenézi hajlongását
s únja jószágait, akárcsak kutyáját.
Nem mulattatja már a sólyom, se a vad
s pusztuló népe sem az erkélye alatt.
Kedvenc bohóca és sok groteszk balladája
nem csalhat sugarat nagybeteg homlokára,
virágos ágya is sírhanttá változik,
s cicomás hölgyei, hercegre vágyna mind,
nem találnak oly illetlen öltözetre,
min az ifjú csontváz egy kicsit is nevetne.
A tudós, aki aranyat csinál neki,
sose tudott romlott lényén segíteni,
s a vérfürdők, miket rómaiak szerettek
s öreg napjaikon császárok emlegetnek,
nem hevíthették föl e bárgyú tetemet,
kiben a Léthe zöld vize fut vér helyett.
Első elhangzás: Debrecen, 2014. május, Debreceni Kodály Kórus, vez.: Somos Csaba
Időtartam: 8 perc
Kiadó: Hangvarázs Bt. - No. 49 (hangvarazsbt@gmail.com)
