Accord(ion) concerto op. 18 (2002)
A darab a Magyar Zeneművészeti Társaság felkérésére készült. Nem harmonikaversenyről, hanem harmóniák versenyéről van szó. Négy hangzatra épül: dúr-, moll,- szűkített- és szeptimakkordra, melyek egyben a harmonika hangszer alapharmóniái. Innen a címben megjelenő szójáték, mely pontosan jelzi, hogy harmóniák versengéséről és nem hangszer és zenekar vetélkedéséről van szó: Harmóni(k)a verseny, azaz Accord(ion) concerto. Persze tagadhatatlan, hogy a hangszerek közül a harmonika kapja a legkiemeltebb szerepet. A négy harmónia mellett a mű hangzó struktúrája egy kisszekundonként, összességében nagytercig táguló hangközlépés-kombináció, mely szintén átszövi a kompozíciót. A kisszekund-lépéseket gyakran folyamatos glissando-játékkal érik el a muzsikusok, ezzel tágítva a 12 hangból álló hangrendszer határait. A folyamatos glissando-mozgás szintén végig jelen van a kompozícióban: a közepe felé tágul (helyenként majd két oktávot ível át), majd a vége felé ismét szűkül, visszatérve a kisszekundok világába.
Az egységes hangfreskó-hatáson belül a harmóniák hol egymáson állva, egyforma intenzitással szólnak (ezzel súlyos hangtömböket alkotva), hol pedig finoman tünedeznek elő és tűnnek el újból. Vetélkedésük egyúttal a konszonáns és nem konszonáns hangzatok vetélkedése is, úgy, hogy a hallgatót végig fogva tartja a zene természetes hullámzása, oldás-kötése, hiszen a tiszta zeneiséget, a zene lényegi üzenetét semmilyen matematikai és egyéb struktúrák nem helyettesíthetik.
Az Accord(ion) concerto 2003-ban, Bécsben, a Tribune Internationale des Compositeurs seregszemlén a javasolt művek közé választatott.
Időtartam: 15 perc
Kiadó: Hangvarázs Bt. (hangvarazsbt@gmail.com)
